Számomra a főzés nem csak ételkészítést jelent. Művészet is. Persze munka is, hiszen meg kell venni, tisztítani, kevergetni, de mégis fantasztikus, amikor néhány nyers alapanyagból, amiknek íze, illata nem sok van, valami más, valami különleges lesz, amitől megtelik a has és a szív. Ez a főzés művészete. Ugyanannyi művészet van egy paprikás krumpliban mint egy sült libamájban. Számomra legalábbis.
Az étel nem csak energiabevitel, hanem otthont teremt. Hányszor mentél haza úgy, hogy nem volt otthon anyukád? Hideg volt a lakás, csönd és üresség volt. Aztán hazaérkezett, és te már az utcán érezted a sülő bukta illatát? És hazaérve tele volt a ház lélekkel, szeretettel. Ezt veszítjük el, ha nem főzünk.
Az alapanyagok variációja pedig számtalan megoldást kínál. Lássunk egy példát:
Palacsinta: liszt, tojás, tej, víz, olaj, só, cukor. Ha ezt más arányban keverjük össze: amerikai palacsinta. Ha kihagyjuk a cukrot: blini.
Ha kihagyunk néhányat, mást hozzáteszünk: nokedli, tészta, gombóc, sütemény... Receptjeinkben szeretnénk majd ugyanahhoz az alapanyaghoz többféle ételt is hozzárendelni, hogy lássátok, kis csavarral is lehet változatosan főzni.
Például kedvenc pizzareceptem Jamie Olivertől van. Le fogom írni, ne aggódjatok! Viszont ha nem pizzát, hanem hosszú csíkokra vágjuk a kinyújtott tésztát, megkenjük paradicsomszósszal, és megszórjuk szezámmaggal, majd masnit kötünk, vagy csavartra formáljuk, 10 perc sütéssel máris kész a házi sós rágcsálnivaló, és nem kell pogácsát gyúrni, szaggatni. (Sajnos eddig nekem a pogácsák nem igazán sikerültek, ezért kell alternatív megoldást keresnem.)
Ha neked is van ötleted, hogy egyféle alapanyagcsoportból milyen változatú ételeket lehet elkészíteni, ne habozz elküldeni és megosztani velünk. Nem csak itt olvashatod, hanem Facebook oldalunkon is közzéteheted!